Az arcomba vágta a fészbuk azt a fényképet. Nem kértem, nem akartam, nem volt szörcs, se lájk, se megoszt. Semmi. Egyszer csak ott volt. Kedves, mosolygós, ölelkezős. Olyan meghitt. Utána sokáig álltam a tükör előtt. Néztem bele az arcomba, és arra gondoltam, ugyan miazistent…

Az én világom szavakból volt felépítveúgyisházak örökretéglákból akaromtetőkkel.Szép világ volt, színes, vidám és kedvesde aztán jött a háború,és a mégsembombákbetűkre szaggatták a szavakat.Sokáig csak járkáltam a romok között,arrébb löktem egy “a”-t…

Arról akartam írni, hogy törik meg szív meg ilyenek, de aztán rájöttem, hogy hülyeség, és inkább befeküdtem a fürdőkádba és olvastam. Kihűlt a víz, úgyhogy újra meleget engedtem hozzá, és tovább olvastam.  Aztán elfogyott a könyv, és lemerültem, mert úgy nem…