Az arcomba vágta a fészbuk azt a fényképet. Nem kértem, nem akartam, nem volt szörcs, se lájk, se megoszt. Semmi. Egyszer csak ott volt. Kedves, mosolygós, ölelkezős. Olyan meghitt. 

Utána sokáig álltam a tükör előtt. Néztem bele az arcomba, és arra gondoltam, ugyan miazistent képzelek magamról. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.