Harminchárom éves lettem. Üres a szívem. Újrakezdtem.

Most tudlak utálni...

mindenféle leveleket küldözgetek mindenféle embereknek mindenféle dolgokról, aztán meg várom,  hogy válaszoljanak. hátha úgy valakinek érzem magamat. hátha úgy történik valami.

Két hónapja rendszeres program esténként a sírás. Ma legalább nem kell hozzá ürügyet sem keresnem. És estig várni sem.

Mióta vége,  hetente megnézek három filmet ötször eljárok edzeni és sírok legalább hétszer. De néha többször is. Ennek már tizenegy hete. Tizenegyszer három film, ötször tizenegy edzés, és ismeretlen számú elsiratott emlék. Meddig tart még?

Vagyok. Vagy csak vágyok,  Egyszerre mindenre. Örökre.