Miért nem?
Miért nem mondtam soha,
hogy nem, nem jó ez így,
én ezt nem akarom?
Most már tudom.
Attól féltem, hogy nem szeretsz.
És most nem a szeretés nem meglétére gondolok,
hanem a konkrét nem szeretésre.
Arra, hogy ha elveszünk mindent,
azt a kurvasok közös dolgot,
mindent, amit együtt végigcsináltunk,
nem marad más, csak egy ember - te,
aki alapjában véve nem kedveli túlságosan a másikat - engem.

Így működik:
te akarsz helyettem is,
és mivel ez mindig így volt,
nem csodálkozom, hogy
most nem tudsz mit kezdeni azzal,
ha én is akarni szeretnék.

Hogy miért félek annyira?
Mert valahol mélyen azt érzem,
már régóta
hogy nem szeretsz
már régóta
és én csak áltatom magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.